Az ország elnevezése körül állandó viták folynak, régóta legalább két változat él párhuzamosan a magyar nyelvben. A Belarusz formát támogatja a Külügyminisztérium és maga a Belarusz Nagykövetség is. A másik változat „Fehéroroszország”, ezt írja elő jelenleg a magyar helyesírási szabályzat által megjelölt földrajzinév-bizottság testülete.

A Belarusz Köztársaságban hatalmas kiterjedésű mocsárvidékek találhatóak, 1980-ban az ország területének 1/5-ét borította mocsár. Az országban mintegy 11 ezer tó található, többségük igen kis területű. Az ország éghajlata mérsékelt-kontinentális, a Kelet-európai síkvidék többi részéhez képest erős az óceáni hatás klímájában.

A mai állam területe a szláv népek őshazája, itt alakultak ki többek között azok a keleti szláv törzsek, melyekből később az orosz, az ukrán és a belarusz nép származott. A 9. században már kialakultak a feudális termelési viszonyok, létrejöttek az első városok is. A mai országterület egésze a 882-ben létrejött Kijevi Rusz része lett. A kijevi orosz állam széthullásával, a 12. században kisebb fejedelemségek keletkeztek, melyek a 13-14. században részben tatár, részben litván uralom alá kerültek.

Ezután több mint 200 évig lengyel uralom alá került, majd az 1917-es szovjet hatalomátvételig a cári birodalomhoz tartozott.

A mezőgazdaság folyamatosan fejlődött, így jelentős szerepet tölt az ország életében. 1986-ban a csernobili katasztrófa súlyosan visszavetette ezt a fejlődést, mivel főként kedvező adottságú területek váltak művelésre alkalmatlanná. Világszerte ismertek a belarusz mezőgazdasági gépgyártás termékei. Az iparág zászlóshajója a minszki traktorgyár (MTZ), melyet 1946-ban alapítottak.